Ti kérdeztétek, mi válaszolunk

Üdvözlet!

A kérdésem, a Torz-, és Nyersmágiával lenne kapcsolatos, mégpedig, hogy bekerülnek-e az alapkönyvbe egy pár sor erejéig, vagy ezek inkább egy kiegészítő témái lesznek?

Köszönöm a választ és további jó munkát kívánok!

Megint én...

Egy ötletcsipet a likantrópia/vámpirizmus/wierizmus és hasonlók kedvelői számára: ezek az ynevi íz kedvéért felfoghatók a nokturnákhoz hasonló (vagy azzal konkrétan megegyező, de régtől fogva érvényes) holdakhoz köthető hatásként (modern szóval élve mutációként), amelyekre bizonyos fajok / jellemzővel bíró egyedek érzékenyebbek.

Kérdés: gondolkodtatok-e azon, hogyan jelenítsétek meg a vanírok (törpék) homálytestvérét, mint lelki tényezőt? Lesz erre lehetőség, vagy szimplán szerepjátékra lesz bízva (ami az elsikkadásához vezethet)?

köszönöm, és bocsi a túlzott ötletbörzéért :)

Hellóka

A Kiválasztottakkal (Héroszok) kapcsolatban lenne egy kérdésem/felvetésem.

Gondoltatok-e arra, hogy magyarázatot adtok a Sorspontok mibenlétére? Úgymint például az égiek érdeklődésének (a kiválasztottság mibenlétének) szimbóluma? Ezen elgondolást továbbvezetve - az adminisztrációs többletmunkától most tekintsünk el az eszmefuttatás kedvéért - egy adott hérosz-kiválasztott karakternek minden Sorspontja hozzárendelhető lenne egy, vagy több (akár homlokegyenest eltérő hovatartozású) istenség nevéhez. A karakter cselekedetei alapján az adott istenségek érdeklődése lanyhulhat/erősödhet. Ha a karakterem Arel és Krad figyelmét élvezte, de varázslói mágia tanulására adja fejét, akkor Arel elfordul a karaktertől, míg Adron esetleg felfigyel rá. Ha karakterem önző módon a saját érdekei érvényesítésére használja hatalmát, Ranagol figyelmének középpontjába kerülhet. Ha lelki pálforduláson esik át, az őt mozgató istenek köre is megváltozik.

Elfeknél a kalahorák, orkoknál a héroszaik/bálványaik stb figyelmére számíthat a Kiválasztott (persze nem kizárólagosan).

Hogy ennek mi értelme / haszna (az esetleges hangulaton, és a régi Jellem átértelmezésén túl)? A karakter esetenként rövid fohászt/átkot mormolhat az istenekhez (Sorspont-felhasználás), és az érkező (nem in-the-face kategóriájú) segítség az őt gondjaiba vett istenség stílusában érkezik (ez persze színes képzelőerőt, és Alapkönyvi mankókat igényel).

Ezen túlmenően a Sorspontért vásárolt iskolák és egyebek esetén a játékos dönthet (KM-i beleegyezéssel akár), hogy mely istenek figyelméből áldoz (ha nem olyan egyértelmű, mint a fentebbi példám).

Papok számára az istenségek figyelme leginkább saját panteonjukból, és választott istenüktől függhet, számukra a Sorspont felhasználása "akcióban" akár egy konkrét varázslat (fohász) képében is érkezhet.

Ebből a szempontból a szerafisták/sámánok is érdekesek: ők egy szeráf/démon figyelmét élvez(het)ik.

Régen a M.A.G.U.S. egyik érdekes erőssége az irodalmi és a szerepjátékos Ynev kapcsolata volt. Valamennyire egymásra épült (lásd Rúna életút játékról szóló cikke ami példának hozta fel sok regény, és a hősök egy részének életút karakter voltát), de mégis külön állt. Gáspár András ugyanis ragaszkodott az írói szabadságához, de szimpatikus volt, hogy az irodalmi Ynev és a játék Ynevének elkülönüléséről beszélt. Így az írói szabadság és a következetes világ is megmaradt.

Az elmúlt években a regényekben megjelentek mechanikus sorozatlövő fegyverek, sok olyan amiről korábban szépen megismertük "miért nem illenek igazán a világba". Ez szerintem a játékot elég erősen ütné. Ha viszont a szerepjáték és az írói szabadság jegyében nem mindig következetes irodalom összemosódik, akkor mégis megjelenik.

A játék kapcsán is sokszor nyilatkoztak olyan írók akik számára nem természetes, hogy ami a (rendszer következményeképpen) egy életút játékban történik, a folytatáshoz szentírás, ami kicsit zavaró.

Ti viszont az életút játékok folytathatóságáról, folytonosságáról is beszéltek. Mennyire lesz szoros a kapcsolat a játék Yneve és az irodalmi Ynev között? Kb a 94 körül megszokott laza kapcsolat vagy ennél lényegesen szorosabb?

Bár nem olvastam még végig az összes tervet és ötletet csak egy felvetésem lenne mint régi szerepjátékos: Az eddigi legjobb rendszer amivel eddig találkoztam kasztok és képzettségek szintjén az egy sz.gépes rpg-ben volt. Ott minden képzettség valami 150 szintből állt és amelyiket használta a játékos az fejlődött. Kasztok egyáltalán nem voltak, vagy saját magad osztottad el a kezdő képzettségpontokat gyakorlatilag bármilyen párosításban, vagy pedig előre kiosztott pontok közül választhattál és így csinálhattál teszem azt "íjász" karaktert akinek főképp az íjászattal kapcsolatban voltak képzettségei. Nyilván egy papír-ceruza alapú rendszerbe nem ilyen egyszerű ezt beépíteni, mindenesetre ha a próbák százalékos rendszerbe működnének próba-ellenpróba szintjén, az egész kockadobálósdi leegyszerűsödne. A képzettségeket innentől pedig akár külön, akár csoportokba szedve lehetne egyensúlyba hozni. Pl.: dárgakőmágiát 50 képzettségponton felül kétszer annyi pontért lehessen venni, így az 51-ik pont két kp-ba kerülne. A próba pedig 50 pontnál 50% nyilván. Persze egy ilyen rendszerhez is lehet kreálni alap "kasztokat" de ezek csak a képességeikben különböznének. Fogalmam sincs mennyi képzettség van, de egy alap kasztnak első szinten teszem azt 300 képzettségpontot lehetne szétosztani (hasraütés). A különleges képességek pedig nagyobb adag képzettségpontba kerülnének, de emellett lenne melléjük alapvető képzettség, pl egy tűzvarázslónak indított karakter kevesebb képzettségponttal indulna (pl 150) viszont tudna írni olvasni, beszélne 2 nyelvet meg lenne két-három ismeret képzettsége.

Ugyanígy a harcot is le lehetne egyszerűsíteni. Így pl egy fegyvertörés is csak egy százalékos próbadobást igényelne (nyilván az alap támadódobáson túl). Nem tudom ezek menynire használhatók, de soakt gondolkoztam rajta, hogy egy képzettség és nem kasztalapú szerepjátékot miért nem csinált még senki.

Azért mostantól figyelemmel kísérem az oldalt és igyekszem mindent elolvasni!